|
Naponta átrobognak a vonatok a helyiek nyelvén „krakkói" hídon. Egy pár
másodpercre talán tudatosul a tény az utasokban, talán lenéznek a híd
által átívelt völgybe, de a hídból nem sokat látnak. A sziluettje
viszont messziről is jól látszik. Érdemes megnézni közelről is. Ezt
tettük egyik őszi kirándulásunk alkalmával.
Előbb idézzük építésének történetét. Amikor
1896-ban megnyitották a Sepsiszentgyörgy– Csíkszereda vasútvonalat, a
Csíkszereda–Gyimes vasútvonal építése már javában folyt. Előzőleg
viszont kijelölték a vasút nyomvonalát. Ezzel kapcsolatban viszont több
anekdota is létezik. Az egyik szerint a szépvízi örmények nem akartak
területet átengedni a vasútépítés céljaira. A másik szerint épp az
örményeken álltak bosszút a tervezőmérnökök, mert egy szépvízi bálon
összetűzés volt a mérnökök és az örmények között egy szép örmény lány
miatt. Ezért a mérnökök úgy tervezték a vasútvonalat, hogy ne érintse
Szépvízet.
Pedig Szépvízen keresztül könnyebb lett
volna megépíteni a vasutat a Gyimesekbe, egy alagúttal és kisebb
hidakkal megoldható lett volna az építés. A tervezők mégis a nehezebb
megoldást választották, talán stratégiai okokból, mert háború esetén
könnyen használhatatlanná lehetett tenni. S ezt meg is tették a két
világháború idején.
A jelenlegi vasút
Csíkszentmihály–Ajnád–Lóvész érintésével jut át az alagút után a
Gyimes-völgybe. A Kőd-vonulat aljában terméketlen területen, meredek
szakaszon jut fel a vasút Lóvész magasságába. Lóvész területét az
építés idején a Vaslábról elszármazott állattartó románok bérelték az
ajnádi, szentmihályi és szépvízi tulajdonosoktól.
A vasútvonal legszebb építménye a Karakó
völgyhíd, nevét a Karakó-patakról kapta, amelyet átível, legnagyobb
magassága 64 méter volt. Az építés munkálatai 1885. szeptember 11-én
kezdődtek, a kőművesmunkát olasz szakemberek végezték. A pilléreket
egyszerű terméskőből, helyenként faragott kőből rakták kötőanyag
segítségével, helyenként faragott kővel egészítették ki. A felszíni
kőművesmunkát 1896. május 6-án kezdték el és október 10-én be is
fejezték. A pillérekre a vasszerkezet szerelését 1896 decemberében
fejezték be, és a hidat még ebben a hónapban átadták a megrendelőnek.
Közben épült a vasút többi szakasza.
Vígan robogtak át a vonatok a hídon 1916.
augusztus 28-ig, amikor az addig semlegességet hirdető Románia csapatai
váratlanul betörtek Erdélybe. A gyimesi román–magyar határnál csak
néhány határőr és vámhivatalnok volt. Visszavonuláskor a németek
felrobbantották a hidakat, kivéve a Ladók völgyhidat. A román csapatok
Erdélyből való kiűzése után 1916 decemberében megkezdődött a völgyhíd
helyreállítása.
A második világháború idején, amikor újra
visszavonulásra került sor, a németek az összes nagy hidat és az
alagutat felrobbantották. A benyomuló román és szovjet csapatoknak nagy
szükségük volt a vasútvonalra, ezért ideiglenesen helyreállították a
hidakat. A háború után most már a román vasút írt ki pályázatot a
végleges híd felépítésére. A jelenlegi híd építése 14 hónap alatt 1946.
július 12-én fejeződött be.(Hargita Népe nyomán)
|